Száz évvel ezelőtt Henry Ford azt mondta: vegyetek termőföldet, mert ennek a termelőeszköznek a gyártása befejeződött. A föld stratégiai fontosságú erőforrás, ezért a Magyar Kormány a földforgalmi törvényben kívánja szabályozni, ki és milyen feltételekkel juthat termőföldhöz Magyarországon. A birtokpolitikai irányokat a Nemzeti Vidékstratégia jelöli ki.
Napjainkban az egyik legfontosabb kérdés, amelyet az Európai Uniónak és tagállamainak el kell döntenie, hogy mire való a termőföld. A Nemzeti Vidékstratégia erre a kérdésre egyértelmû választ ad: a termőföld élelmiszertermelésre való. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az élelmiszertermelésre kevésbé alkalmas vidékeken ne lehetne energianövényeket termeszteni, de inkább arra kell törekednünk, hogy energiát a mezőgazdasági hulladékokból, melléktermékekből állítsunk elő. Magyarországon a földhasználat arányai jók, még nincsenek visszafordíthatatlan tendenciák.

Az osztrák és a magyar földrendezési folyamatok gyökerei közösek. A két ország adminisztratív szétválása, a monarchia megszûnése után Ausztria és Magyarország – a hasonló célok ellenére – a földbirtok-politika területén eltérõ irányban haladtak. Ausztria és Magyarország még ma is hasonló kihívások elõtt áll: pl. a felaprózódott földbirtokszerkezet felszámolása és a korszerû infrastruktúra kialakításának szükségessége (különösen a határ menti területeken). Ehhez kapcsolódik még az Európai Unió célkitûzéseinek a megvalósítása (mint pl. Natura 2000 területek kijelölése, a víz-keretirányelvek, az ármentesítés), amelyek mindkét országban további földhasználati problémák megoldásra váró feladatait jelentik. Ausztriában a területi agrárhatóságok, illetve az állami hivatalok agrárosztályai felelõsek a vidéki területek rendezéséért. A feladatok teljesítéshez Ausztria egy jól kiépített intézményi hálózattal rendelkezik, amelynek háttere a több évtizedes tapasztalat, naprakész törvény, a jól kidolgozott módszerekkel és jól képzett szakembergárda. Ez akár követendõ példa lehet Magyarország számára.

2013. január 1-ével lépett hatályba az új földmérési és térképészetitevékenységrõl szóló 2012. évi XLVI. törvény, amely jogi kereteket teremt a háromdimenziós (3D) ingatlan-nyilvántartás létrehozásához. A 3D kataszterrel lehetõvé válik olyan földalatti, földfeletti objektumok, valamint azokhoz kapcsolódó jogok ábrázolása, nyilvántartása, térbeli elhelyezkedésének és egymáshoz való viszonyának elemzése, melyeket korábban nem, vagy csak részben lehetett megtenni.
Ez ad aktualitást egy korábban megjelent írásnak, amely Norvégiában a 3D kataszter kialakításának jogi szabályozásával kapcsolatos kérdéseket elemzi a jogi bizottság vezetõjének, Helge Onsrud-nek a tollából. A cikk magyarul és angolul is olvasható.

Az állami földmérési és térképészeti alapadatok biztosítják az ország területén minden, helymeghatározó adatokat igénylõ, azon alapuló hatósági és szakmai tevékenység mûszaki alapját és összhangját. Az állami alapadatok elõállítására és folyamatos karbantartására az ingatlanügyi hatóság jelentõs forrásokat fordít. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben ezért kiemelt ágazati érdek fûzõdik ahhoz, hogy az állami alapadatok felhasználásáért járó, jogszabályban meghatározott igazgatási szolgáltatási díjakat a felhasználók megfizessék, és azokat az ingatlanügyi hatóság az állami alapadatok elõállítására és folyamatos karbantartására tudja fordítani. Ennek érdekében, a mindenkitõl elvárható önkéntes jogkövetõ magatartás vélelme mellett, az arra illetékes hatóságoknak folyamatosan ellenõrizniük kell az állami alapadatok jogszerû felhasználását, és a nem jogkövetõ magatartást tanúsító felhasználókkal szemben hatósági eszközökkel kell fellépniük a díjfizetés kikényszerítése érdekében.